Ha - mondjuk - Pártunk és Kormányunk parlamentje - élve a 2/3-os fölényével - alkotmányellenes törvényt alkot, és azt az Alkotmánybíróság megsemmisití, akkor az ellentmondást több módon is fel lehet oldani:
- Módosítani lehet az Alkotmányt
- Korlátozni lehet az Alkotmánybíróság jogkörét
- Főbe lehet lövetni az alkotmánybírókat (igaz, ezt csak egy banánköztársaságban)
Nem véletlenül fogalmazott Kormányzónk - még első országlása idején a királyi tévében - igen pontosan, amikor Baló szerkesztő úr néhány visszatetsző eset felsorolása után azt kérdezte tőle:
- Mondja, Miniszterelnök Úr, etikusak ezek az ügyek ?
Mire a (szemrebbenés nélküli) válasz ez volt:
- Nem jó a kérdés, Szerkesztő Úr. Nem az a kérdés, hogy etikusak-e, hanem az a kérdés, hogy törvényesek-e?
Meglásd, Barátom, ez a mondat egyszer még bekerül a Vezér aranymondásait összegyűjtő Fidesz Vörös Könyvecskéjébe - mindjárt a dakota közmondások utáni oldalakon. Amit persze minden határokon inneni és túli állampolgár a legközelebbi választásokon ingyen, ajándékba megkap majd.
(A fiatalok kedvéért: a Vörös Könyvecske Mao Ce Tungnak a Kínai Kommunista Párt egykori mindenható vezérének bölcs mondásait gyűjtötte csokorba, és aki anno "ellátogatott" a budapesti kínai nagykövetségre, akár magyarul is hozzájuthatott - ingyen. Legfeljebb kifelé jövet a rendőrök megkérdezték, hogy mi a fenét kerestél a nagykövetségen - de meg nem vertek érte.)
Talán nem véletlen az sem, hogy a múlt év decemberében az Orbán Viktor vezette Fidesz küldöttség hivatalosan is felvette a pártközi kapcsolatokat a Kínai Kommunista Párttal (KKP).
Összenő, ami össze tartozik, mondaná erre egykori munkatársnőm, lakonikusan.
Már látszik is, hogy ha kell, hát megteremtik a célokhoz a törvényeket. Mindegy is, hogy etikus-e vagy sem. (A cél tényleg szentesíti az eszközt !??)
Mindíg akad néhány túlbuzgó aparatcsik (most éppen Lázár János, Hódmezővásárhely polgármestere), aki első szóra - vagy mondjuk most úgy: saját jól 
felfogott érdekében (emlékezzünk most meg röviden Mádi László volt képviselőről, aki egy rossz mondatáért órákon belül lekerült a Párt választási listájáról) - már néhány órával az Alkotmánybíróság - a Párt elvárásainak nem megfelelő - döntése után "önkéntesen" beterjeszti a megfelelő javaslatokat az Alkotmány és az Alkotmánybíróság hatáskörének módosítására.
És a legszebb az egészben, hogy a Pártközeli média nem is foglalkozik az Alkotmány és az annak értelmezésére hivatott testület korlátozására irányuló támadásokkal, mert ahogy azt a '70-es években gondolták, ami nincs az újságban, rádióban (és főleg a tv-ben) - az nincs is.
Igaz, mi - a nép - akkor még tudtunk a leírt sorok között olvasni és az elhangzott szavak között hallani.
Hát, igen. A Párt egykori szlogenje aktuálisabb, mint valaha:
A JÖVŐ ELKEZDŐDÖTT !
Rákosi elvtárs mind a tíz ujját megnyalta volna, ha ismerte volna ezeket a taktikákat.
Erről jut eszembe egy jó, öreg vicc, még a "békeidőkből":
Egyszer Brezsnyev elvtárs meghívta a Nagy Októberi Szocialista (fülke-)Forradalom évfordulója alkalmából, a Vörös téren tartott katonai felvonulás megtekintésére Fidel Castro evtársat, Adolf Hitlert és Napoleont.
Hát ahogy nézik a vendégek a katonai parádét, fegyverek, tankok, kis és nagy hatótávolságú rakéták órákig tartó felvonulását Napoleon a dísztribünön talál egy Pravdát (fiatalabbak kedvéért: ez egy olyan "szócső" lapja volt az SzKP-nak, mint manapság a Pártnak a magyar nemzetről elnevezett sajtóorgánuma), és egy idő után már csak azt olvasgatta - oda sem figyelve a parádéra.
A parádé után Brezsnyev elvtárs az iránt érdeklődött a vendégeitől, hogy mi tetszett legjobban, mi az ami leginkább megnyerte a terszésüket?
Fidel elvtárs fantáziáját a rövid hatótávolságú rakéták mozgatták meg, mondván:
- Ha nekem ilyen rakétáim lettek volna, Kennedy nem mert volna elkezdeni egy Disznó öböl beli inváziót, sőt még Che Guevarának is segíteni tudtam volna Kubából.
Ezután Hitler következett:
- Ha nekem ilyen hosszú hatótávolságú nukleáris rakétáim lettek volna, akkor nem csak Angliát, hanem Amerikát is bombázhattam volna - tán még a háború is másként alakult volna.
Ezután Napoleon - fel sem tekintve a Pravdából - mondta ki, amit gondolt:
- Ha nekem ilyen újságíróim lettek volna, máig sem derült volna ki, hogy Waterloonál tulajdonképpen vereséget szenvedtem.
Hát így állunk. Vajon meddig írhatom meg szabadon a gondolataimat?
