Kim Ir Szen, a "Szeretett Vezető", 1994-ben szívrohamban halt meg. A „Nagy Vezér”-t halála után fia  előléptette "Örökös Elnök"-nek is. Sőt, 1998-tól új időszámítást vezettetett be, ami Kim Ir Szen 1912-es születésétől számítja az idő múlását. Így a KNDK jövő tavasszal fogja betölteni az un. csucshe-korszak 100. esztendejét. Kim Ir Szen dicsőítésére országszerte kb. 500 szobrot állítottak, amelyek közül a legnagyobb a főváros közepén található. A szobor megközelítésekor napjainkban is kötelezően virágcsokrot kell vásárolni, amit meghajlás után a talpazatnál kell elhelyezni. (A túristáknak is.)

Kim Dzsong Il, a "Kedves Vezető", propagandája elérte, hogy a nép a KNDK jelenlegi helyzetét mint a „erőteljes ország” állapotát értékeli.

Kim Dzsong Il most meghalt. Szintén szívrohamban vagy szívelégtelenségben. (A koreaiak egyébként nagyon értenek a fűszer és gyógynövények életteni hatásaihoz.) Kim Dzsong Ilt utoljára az egyiptomi fáraók idején divatban volt félisteni rangra emelték: a kommunista országban hivatalos doktrína többek közt az is, hogy születését csillag  és kettős szivárvány jelezte, s a "Kedves Vezető" befolyásolni tudta az időjárást, pusztán akarata erejével.

Az észak-koreai média máris idézte azt a pásztort, aki úgy vélekedett, a temetést a világnak legalább annyira figyelemmel kéne kísérnie, mint a karácsonyt.

Kim Dzsong Ün, az „ifjú tábornok”, akit a hivatalos hírügynökség egyelőre „Nagy Örökösnek” titulál, valószínűleg rövidesen egy másik állandó jelzővel fog rendelkezni.

A propaganda bizonyára el fogja érni, hogy az észak-koreaiak minden eddigit felülmúló hisztérikus gyászba hergeljék magukat.

Václav Havel 1936-ban született Prágában. Az egyetemre nem nyert felvételt „burzsoá” származása miatt. Ezért egy laboratóriumban dolgozott segédként, valamint taxisofőr is volt, közben a Prágai Műszaki Egyetem esti tagozatát látogatta. 1960-tól egy színházban dolgozott, 1963-ban mutatták be első darabját. Ebben az időben már nyíltan hirdette azt a véleményét, hogy vissza kellene térni a Csehországban természetes, két világháború közötti liberális, demokratikus tradíciókhoz. Mivel részt vett a Charta '77 mozgalomban (mint szóvivő), öt és fél évre bebörtönözték. 1989-re ő lett az emberi jogok és a politikai liberalizáció fő szószólója. A csehszlovákiai „bársonyos forradalomban” vezető szerepet töltött be, 1989. december 29-én a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság elnökévé választotta meg.

Ő lett az 1990-es első szabad választások után Csehszlovákia első köztársasági elnöke is. Kiállt  a csehek és szlovákok egy államban való maradása mellett. A szétválás után az önálló Cseh Köztársaságnak is elnökévé választották. Kormányzása alatt akár saját minisztereivel is képes volt ellentétbe kerülni, ha a társadalmi igazságosság nevében nem értett egyet a gazdasági váltás ütemével, a kapitalizmus bevezetésének módjával. Sem futbalista, sem félisten nem volt.

Havel, Klaus és a kuponos privatizáció érdeme volt, hogy Csehországban nem úgy alakult a rendszerváltás, mint nálunk, ahol sokmillió ember lett "a rendszerváltás áldozata" a  társadalmi   vagyon "államosítását" követő  elkótyavetyélése és annak kevesekhez (főleg a már Kim Ir Szen magyarországi látogatása - 1956 - idején is párt-hivatalokban ülő apparatcsikok leszármazottjainak kezébe) juttatása során.

Csehországban semmiféle propaganda nem kell ahhoz, hogy a világ legfontosabb államfőinek sora legyen ott  Havel temetésén, sőt, a cseheknek még csak hisztérikusan sem kell zokogniuk, mint azt a KNDK-ból érkező videókon láthatjunk.

Vajon nálunk, ahol a parlamentbe, 1990-ben még csupa szegény képviselőt küldött a nép, és most csupa több mint tehetős, álláshalmozó pártképviselő ül, és bármit "csak akarni kell" és már meg is van, valamint a futbalisták szinte félistenek, és már vannak (hála az e célra költött adóforint-milliárdoknak) akadémiát végzett professzionista futbalisták is, egy hasonló (nem kívánt) halálesetkor melyik forgatókönyvre lenne nagyobb esély ?
Menő államfők érkezésére vagy gerjesztett hisztériára - utódlási harcok kíséretében ?