MOL volt MOL nem volt,
Egyszer, még a kétszázmilliárdos értékvesztés előtt volt,
a tokaji szőlőbirtokon innen, de már a családi kőbányán túl,
ott ahol a turcsi-orrú, simicska-malac APEH-szervereket túr,
volt egyszer egy felcsútkai legényke.
Igen erőszakos és pökhendi szegényke.
Hát egy szép napon elindult,világot látni, a szerencséjét megcsinálni…
Ment, mendegélt, oszt’ egyszer csak találkozott egy borzalmas, torzonborz, furcsa anyagból gyúrt szörnnyel, akinek egy nagy tekercs kenderkötél volt a hóna alatt.
-”Hát te meg ki vagy?” - Kérdezte a felcsúti legényke.
-”Én vagyok a rettenetes, paranoiás Köteleslackó!” - Válaszolta a szörny.
-”Honnan jösz és hová tartasz ?”
-”Az MSzMP levéltárából jöttem és komcsit ölni megyek.”
-”No akkor gyere velem ízibe!” - Így a felcsúti legényke.
-”Aztán hova?” Kérdezte a szörny.
-”Hát a hatalomba, lopni, meg komcsi-vért inni.” – Válaszolta az erőszakos legényke.
-”Na oda szívesen!” - Vágta rá a szörny, aztán most már kettesben mendegéltek tovább.
(Mivel addigra az ebadtáknak már kiment a fejükből, hogy egykor bizony ők KISZ titkárok, felmenőik meg komcsik voltak.)
Egyszer csak találkoztak két búslakodó útlevéllel.
-”Hát ti meg kik vagytok, kesergő útlevélkék?” - Kérdezték.
-”Hát mi vagyunk a Josiptot és a Kayaibrahim.” – Válaszolták azok csüggedten.
-”Oszt’ nektek meg mi bajotok?” - Kérdezték amazok.
-”Hát a héten még egy betevő fantomcéget sem vettünk, hatalmas köztartozással.” - Dünnyögték az útlevelek lemondóan.
-”Na gyertek csak velünk ízibe!” - Kiáltott a két fiú.
Oszt’ mentek szépen, együtt tovább, kötelestül és útlevelestül.
Egyszer csak találkoztak két elfásult, (kopott-foltos, pótvizsgákon sokszor használt talárkájukban) kuporgó kis jogászkával.
-”Hát ti meg kik vagytok és mi bajotok?” - Kérdezték.
-”Hát mi vagyunk a Dajcstomi meg a Stumpfpisti, oszt’ nem tudjuk lerakni azt a kurva jogi szakvizsgát.”
-”No nem baj, gyertek csak velünk. EP képviselőnek vagy Alkotmánybírónak még jók lesztek."
Oszt’ mendegéltek tovább kötelestül, útlevelestül és talárostól, bár innentől már a környékbeli, lányos szülők, no meg a tisztességes, képzett jogászok is feszengtek a
láttukra.
Nem kicsit … nagyon.
Amint mendegélnek látnak egy lepukkant Vegyiparicéget. Kérdezi a pökhendi legényke:
-”Hát te meg mitől vagy így lepukkanva ?”
-”Sajnos nem élek meg vegyipari tudományomból”
-”Semmi baj, gyere velünk és csinálj autópályát. Ha egy-két százalékot tudsz tévedni a kalkulációval, akár autópályát is építhetsz – tender nélkül! ” – mondta a legényke (”No meg mi sem járunk rosszul” – dörmögte magában) és máris együtt építették az autópályát.
Hát egyszer csak megláttak két, iszonytatóan rút nőszemélyt.
(Még a dajcstomi is lelombozódott tőlük, pedig az egyiknél szaxofon és kifli is volt, a másiknál meg egy újság, telis-tele pajzán képekkel.)
-”Hát ti meg kik vagytok, randa fehérszemélyek?” - Kérdezték fanyalogva.
-”Hát mi vagyunk a Szaxisgabi meg a Pornósmarcsi!” - Vágták rá a banyák kényeskedve, selypegve.
-”Na gyertek csak velünk, valamire még ti is jók lesztek!” - Legyintett a felcsúti legényke.
Oszt’ mentek tovább, kötelestül, útlevelestül, talárostól, szaxofonostól, kiflistül és pajzán újságostól.Hát egyszer csak megláttak egy melegítős betyárt, aki egy általános iskolai nyelvtankönyvvel tusakodott és egy nagy vívótőrrel éppen halálra akarta szurkálni.
(Mellettük meg egy tárogató hevert a porban.)
-”Hát te meg ki vagy és mit csinálsz itt?” - Kérdezték döbbenten.
-”Hát én Smittipali vagyok és agyonszurkálom már ezt a rohadt nyelvtankönyvet, mert mindig hüjét csinál belőlem. Oszt’ ha végeztem megyek inkább tárogatózni egy kicsit.” -
Válaszolta amaz.
-”Na te kispadról-kétszeres-olimpiai-bajnok, komcsi-időkben-is-lojális-mob-főtitkár, miniszterhelyettesi-rangban-OTSH- elnökhelyettesként-ellenálló Smittipali, gyere csak inkább velünk te is, de ízibe. Te leszel majd a nemzet Nyelv-védője és Gojóstolla”!” - Így a pökhendi legényke.
Oszt’ mentek, mendegéltek tovább kötelestül, útlevelestül, talárostól, szaxofonostól, kiflistül, pajzán újságostól és tárogatóstul. Csak a szegény nyelvtankönyvet hagyták ott
- végleg…
Hát egyszer csak találkoztak egy sunyi nagyon-magyarral, akinek egy irdatlan nagy lista volt a hóna alatt.
-”Hát te meg ki vagy?’ - Kérdezte a felcsúti legényke.
-”Hát én a Kubatovgabi vagyok, oszt’ a listámon rajta van az összes komcsi-nyugger a környékről!” -
-”Na gyere csak velem, drága Gabikám! Én nem tévedek, te is tősgyökeres igazi magyar vagy!’ - Mondta neki a felcsúti legényke.
Oszt’ mentek tovább kötelestül, útlevelestül, talárostól, szaxofonostól, kiflistül, pajzán újságostól, tárogatóstul és kubatov-listástól.
Hát egyszer csak találkoztak három, reményvesztett, szomorú, csuhás, öregemberrel, nagy kereszttel a nyakukban.
-”Térdre csuhások! Hát ti meg kik vagytok és miért szomorkodtok?” - Kérdezte az erőszakos legényke.
-”Hát mi vagyunk a KDNP, oszt’ már senkinek sem kellünk, talán semmire sem vagyunk már jók.”
-”Na gyertek csak velem, ti a-szeretet-nevében-gyűlölködő-tömjénezők, ti lesztek a szellemi horgonyom, azt a kétszínű úristeneteket!” - Vetette oda a felcsúti legényke.
Oszt’ mendegéltek tovább kötelestül, útlevelestül, talárostól, szaxofonostól, kiflistül, pajzán újságostól, tárogatóstul, kubatov-listástól és szellemi horgonyostul.
Hát egyszer csak találkoztak egy kis, bohókás, tarajos hajú, csibész-arcú kölyökkel, akinek a szeme sem állt jól. A csibészke az árokparton sírdogált és a száját tátotta
közben.
-”Hát te meg ki vagy és miért bőgsz itt?” - Kiáltott rá harsányan a pökhendi legényke.
-”Jajj ne bántsál édes gazdám, én csak a Szájtátópeti vagyok, oszt’ azért sírok, mert elkergettek a falumból…(hüpp…hüpp).”
-”Aztán meg miér’, he?” - Kérdezte az erőszakos legényke.
-”Jajj, hát mert soha nem mondtam igazat…(hüpp…hüpp).”
-”No az nem baj, (mert én meg mindíg igazat mondok), sőt… gyere csak velem. Te viszed majd a szavaimat, ha nekem már nehezemre esik!”
Oszt' mentek tovább, kötelestül, útlevelestül, talárostól, szaxofonostól, kiflistül, pajzán újságostól, tárogatóstul, kubatov-listástól, szellemi horgonyostul és hazudós szóvivőstül.
Ahogy így mentek-mendegéltek, hát egyszer csak a sukorói nádas környékén találkoztak egy magas, hórihorgas, szemüveges legénnyel, aki így szólt hozzájuk:
-”Lári-fári kedves barátaim (bátran merte így szólítani őket, hisz maga is volt KISz-titkár), hát ti meg hova mentek ilyen sebesen? Nem kúrtatok ti el valamit, de nem kicsit … nagyon? Jó irányba mentek ti?”
Na, ettől aztán a jóbarátok (főleg a felcsúti legényke) majd beszartak, oszt’ lóhalálában rohantak az ellenkező irányba…
Onnantól fogva aztán egy pszichiáter is mendegélt már velük, mindenhová. (Pedig a 2006-os TV vita még meg sem volt.)
Oszt’ mendegéltek tovább, kötelestül, útlevelestül, talárostól, szaxofonostól, kiflistül, pajzán újságostól, tárogatóstul, kubatov-listástól, szellemi horgonyostul, hazudós szóvivőstül és pszichiáterestül.
Egyszer csak találkoztak pár árpádsávos legénykével, akiknél molotov-koktélok, záptojások és baseball ütők voltak. Na ezektől nem is kérdeztek semmit, mert jól ismerték már őket a saját, együttmozdulós-polgári-köreikből és az egy-a-tábor-egy-a-zászlós gyűléseikről …
Oszt’ mentek szépen tovább. Együtt, egy irányban…
Így mentek-mendegéltek tovább vagy döglött, dakota lovaikon vágtáztak. Ezüsthajón hajóztak, koronát úsztattak, Gripeneket adtak-vettek (persze az osztrák-báró-felajánlotta svájci-frank-kenőpénzekből nem kértek, sőt, cserében még a svéd-ügyészség-felajánlotta dossziékat sem fogadták el!). Tojásokat dobáltak, kordont bontottak, utcaköveket szedtek, rendőröket dobáltak, parlamentet körbehugyoztak és szartak, de még tv-székházat is gyújtogattak.
Így telt-múlt az idő. Már olyan sok év telt el így a liberalizmustól a keresztény és nemzeti meg szocialistás vándorlás közben, hogy még a Gripen korrupciós bűntettek is elévültek volna, persze csak ha lettek volna.
Közben persze a deviza-büntettek-elévülésének idejével arányosan a tokaji-szőlő-birtokok és a családi-kőbányák között elterülő szép és nemzeti ország népnyúzó bankjainak trezorjaiban egyszerre csak annyi svájci-frank gyűlt össze, hogy azok - talán a magas, hórihorgas, szemüveges legény nyomására vagy más okból – a járai-féle-magas-kamatú-hajítófa-hitelek helyett elkezdték azokat rátukmálni a zemberekre, sőt a pökhendi és erőszakos legényke barátai közül is sokakat megtévesztettek.
Így aztán össze is gyűlt a pökhendi legényke úgy kétszáz, a kétharmados-nagytanácsban tanakodó közeli barátjának nagyjából másfél milliárd hajítófányi adóssága, miközben a 3200 kistanácsok többségénél levő barátok – mint például Cseresznyéstamás - meg szinte felmérhetetlen adósságot lapátoltak össze.
Hát így múltak az évek és aztán - sok-sok ármánykodás árán egyszer csak tényleg elérkeztek a hatalomba, kötelestül, útlevelestül, talárostól, szaxofonostól, kiflistül, pajzán
újságostól, tárogatóstul, kubatov-listástól, szellemi horgonyostul, hazudós szóvivőstül, pszichiáterestül és árpádsávostól és persze svájcifrank, euro, yen és hajítófás adóságostul.
De lett közben azért nekik sok minden más is … apparatcsikból családi kőbánya, rossz minőségű borból tokaji szőlőbirtok, albérletből luxusingatlan és autó, zsíros bankszámlák és diszkrét kartell ügyek, nem-közgyűléses jegyzőkönyvek cég-bedöntések és székház-adás-vételek meg minden más, amit csak szem-száj megkívánhat. A szegénységet és a köztartozásokat mind maguk mögött hagyták és úgy meggazdagodtak, mint a sicc. (Csak az a kurva nyelvtankönyv hiányzott egyre jobban szegény Smittipali bácsinak, a “nemzet gojóstollának”…)
Oszt’ azóta is ott isszák a komcsi-vért, lopnak, csalnak, hazudnak, nyugdíjakat megvédenek, nyilatkoznak, néhány hangos szóval pénzrendszert és tőzsdéket döntenek be, cenzúráznak, listáznak és koncepciós perelnek olyan gátlástalanul, erőszakosan és szemérmetlenül, hogy olyat még nem láttatok.
Akkora hatalmat sikerült teremteniük, hogy elég megszólalni egyiküknek-másikuknak és máris esik a hajítófa árfolyama és a tőzsdeindex.
És közben úgy leépítik az adókat, hogy jövőre alig marad ötvenhét az idei ötvenöt féle adó- és járulék-fajtából.
Most meg az erőszakos és pökhendi legényke és barátai épp azon tanakodnak, - látható sikerrel - hogyan kellene - akár a tőzsde, a pénzügyi rendszer, a népnyúzó bankok és a
zemberek hiteleinek bedöntése árán is - kiszabadítani magokat a fejükre növő másfél milliárd hajítófányi adósság iszonyú szorításából.
A zemberek kétharmada meg bíztatja a vakmerő csapatot (mint legnagyobb kisebbségi kupec a vak lovát):
- "Ne is törődjetek velünk, ti vagytok a jók, ti vagytok a többség, ti vagytok a bolsevik! Csak bátran előre a lenini úton! Oszt' jónapot!"
- "Ilyen különös rend-Hagyó gazdaságpolitikát nem láttunk Alcsútkától Felcsútkáig, sőt még Középcsútkán sem.” – csettintget a kétharmad, miközben iszogatja a napi-negyed-liter-adómentesen-ötvenszázalékos-szeszesitalukat, amit a legényke jó előre engedélyezett minden választókorúnak, nehogy úgy járjon, mint GorbiMisi, aki azon bukott meg, hogy a szesztilalom miatt kijózanodott a népe.
Ők meg csak mennek, mendegélnek, sőt még Ezüsthajóznak is, ha a zemberek életrevalóbb része - legyen az orvos, ápoló vagy mérnök - még meg nem szökött a Lajtától nyugatra.
Itt a vége, fuss el véle. Fel is csút, le is csút, oszt’ jónapot!
Aki ezt a mesét nem hiszi, az járjon utána. Már ha nem fél a rettenetes, TEK-es legényektől meg Pornós Marcsi főcenzor asszonytól.
Aki meg a Szájtátópeti erőszakos és pökhendi legénykétől kapott magyarázatait nem hiszi el, hát annak - mint a hol volt, hol nem volt átkos-komcsi-időkben, (amikor a pökhendi legényke és barátainak egy része is KISz-titkárok, felmenőik meg kádárjancsi-apparatcsikok voltak) hát - utánajárnak.
No de minden mesének kell, hogy tanulsága legyen, így ennek is van:
"Madarat tolláról, embert barátjáról, nemzetet pedig “gojóstolláról” ismerni meg” - ahogy a dakota közmondás tartja.
És, ha a kutakodásba bele nem fáradtunk volna, ez a mese is tovább tartott volna....
*
Kérlek, ha tudsz még nemzeti-mesei elemeket, oszd meg velünk !
Havel, Klaus és a kuponos privatizáció érdeme volt, hogy Csehországban nem úgy alakult a rendszerváltás, mint nálunk, ahol sokmillió ember lett "a rendszerváltás áldozata" a társadalmi vagyon "államosítását" követő elkótyavetyélése és annak kevesekhez (főleg a már Kim Ir Szen magyarországi látogatása - 1956 - idején is párt-hivatalokban ülő apparatcsikok leszármazottjainak kezébe) juttatása során.
