Igazán nem értem az "igazi demokraták" nyafogását:
Ha egyszer ennyi embernek jó, az ami itt és most történik, hát éljünk együtt vele.
("Langyos a sör, ha nekünk így is jó" - énekelte Zorán)
És ezt akkor is fenntartom, ha netán kiderülne, hogy ezek fizetett felvonulók voltak, mint ahogy fizetett középiskolás tapsnokok voltak tavaly március 15-én a Múzeum-kertben is.
Én legalább tudom, miért babrál ki velem az a sok új törvény, annyira, hogy
"Rosszabbul élek, mint négy éve!" Mert én nem erre szavaztam.
És vajon ők, (ti) is tudják (tudjátok), hogy néhány százezer kivételével miért élnek rosszabbul ? Persze, ha nem a néhány százezerbe tartoztok.
"Rabok legyünk vagy szabadok?!", "Hajrá Orbán Viktor!", illetve "Összefogtunk, véghezvisszük!". Ezek voltak ma a jelszavak. Merre hajrá ? Mit viszünk véghez ?
Mond barátom, ott a téren, te mit viszel véghez ? Amit helyetted döntenek el ?
Megszavaztad, hogy ne kelljen vizitdíjat fizetni ? És mit gondolsz a közel hat vizitdíjnyi egészségügyi hozzájárulásról, amit havonta fizetsz, ha mész orvoshoz, ha nem ?
Megszavaztad, hogy ne legyen tandíj? És mit gondolsz az oktatási hozzájárulásról illetve az un. önköltségtérítésről? Az ehhez felvehető, diplomát eladósító hitel-konstrukcióról ? A diplomás röghöz-kötéséről ?
Örülsz, hogy 16 % a jövedelemadó ? Mennyi jut neked a jövedelem-adó kulcs csökkentéséből? A munkáltatódtól, törvény ereje által, megkapod azt, amit elvettek tőled adóban ? És ha ettől csődbe megy a munkáltatód ? Van-e törvény arra, hogy akkor kitől és mit kapsz ? És ha munkanélkülivé válsz ?
Mondhatod, az állam kisegíti a munkáltatódat ? Mondhatod. Kinek az adójából ? Azokéból, akik ma még nyereségesek, nemde ?
Ilyen már volt. A jól menő gyárak és szövetkezetektől elvont nyereségből tartották fenn a nem nyereségeseket.
Ezt hívták szocializmusnak.
Visszavágysz az 50-es, 60-as évekbe ? Gratulálok. Jó irányban menetelsz !
Elmondok egy titkot:
Nem volt rendszerváltás !
Csak Neked, csak most, leírok valamit. De ha hasonlóságot fogsz felfedezni abban amit leírok, és abban, amit ma látsz, arról nem én tehetek. Én a múltról beszélek.
Olvass és gondolkozz !
A 40-es évek végén, az 50-es évek elején eltüntették, leváltották, nyugdíjazták vagy csak egyszerűen disszidálásra bírták az államosított üzemek szaktudással rendelkező vezetőit. A helyükre ültek - helyükre ültették - a megbízható pártkatonák, ha volt a vezetéshez kellő ismeretük, ha nem.
Ezek az apparatcsikok fiatalok, húsz és harminc közötti tetterős emberek voltak. Munkakörükbe, pártfunkcióikba beágyazódtak. Hálózati kapcsolataikat a Munkásőrség is segítette. Az MSzMP végnapjaiban már 840 000-en voltak az "élcsapat"-ban. Minden hetedik nagykorú. Szinte minden családba jutott egy-egy. Volt, ahová több is. Ők voltak az élcsapat. Ki meggyőződésből, ki érdekből. Az érdek-piroskönyvesek voltak a veszélyesebbek. A 80-as évek végéig kirobbantani sem lehetett őket azokról a helyekről, ahová a "párt állította" őket. Addigra a huszonévesek már 60 felett voltak.
Negyven évig nem mozdult senki a szamárlétrán. Mindenki ott ült, annál a széknél, vagy állt a vártán, ahová a PÁRT állította.
Ahogy telt-múlt az idő, az elvtársaknak is mind mindenkinek családjuk, gyerekeik lettek. Ezek a gyerekek, mivel munkás-paraszt származású, pártkatona szülőkkel bírtak, a szülők kapcsolatai egymáshoz és a párthoz megvoltak, nagyobb eséllyel kerültek be az egyetemre, mint azok, akik csak úgy, a tudás pontszámaival kerültek be. Mert persze, ezek az "érvek", illetve az a "tudás", hogy kinek kell telefonálni (és persze keveseknek volt telefonja) plusz felvételi pontszámot jelentettek.
Feltehetően sok közülük jó képességekkel rendelkezett. Néhányuk annyira vitte, hogy akár Népköztársasági ösztöndíjat itthon, vagy akár Soros ösztöndíjat - külföldre - kapott, és a tőzsdeguru pénzén tanulhatott.
Azok, akik csak úgy, a tudás pontszámaival kerültek be egy idő után kezdték meglátni, hogy ami van, nem jól van. A 60-as évek végén, a 70-es évek elején, közepén az akkori huszonévesek - főleg egyetemisták, ifjúmunkások kísérleteket tettek rá, hogy felhívják a figyelmet erre.
Nyilván többször hallottál a 68-as francia diáklázadásokról, és nyilván kevesebbet az azt követő magyarról. Amiket, akiket szétvertek (szemkilövésről nem tudok), börtönbe vittek, megbélyegeztek. Egy időben Nagy Generációnak, az őket követő korosztályt Kis Generációnak hívták. Ma senkiknek. Ez a generáció, ha nem volt, aki "tolja" őket, az előrejutás legcsekélyebb esélye nélkül kezdhettek el dolgozni.
És ez így maradt 1990-ig.
Addigra, mire a gyermekeik beértek a vezetésre, éppen kiöregedett az állam és vállalatvezető párthű generáció. És addigra idősebb fiaik beágyazottságát keresztbe-kasul elhelyezkedve megalapozták, "láták, hogy jó az". "Mért kéne neked, fiam az társadalmi tulajdont gazdagítani, mint én tettem ? Legyen az a tiéd !" - mondták.
És volt spontán privatizáció, nem visszafizetendő E-hitel meg miegymás.
(Mit gondolsz, honnan lett hirtelen annyi pénze a templomegere MDF-nek a '90-es választások előtt, hogy Antall József plakát lógott még a WC-kben is ?)
Azok, akiknek volt "hátszelük", épp úgy "nyúlták le" a politikai és gazdasági vezető pozíciókat, mint apáik az 50-es, 60-as években.
Ezek a húsz-harminc közötti emberek ma negyven-ötven között vannak, és hidd el, maguktól nem fognak elmenni onnan még vagy húsz, huszonöt évig. És addigra bebetonozzák az utódaikat is. Ha kell akadémiákat hoznak létre a kitűzött cél érdekében.
Ha te most vagy húsz és harminc között, ezek épp úgy lenyomnak téged is, (talán más, pl. gazdasági eszközökkel) mint a 70-es évek huszonéveseit. ("Ezek bizony ugyanazok" - énekli Bródy János)
Még abban sincs különbség, hogy a mai pártelit a régi pártelit szlogenjeit használja (Marosán: "Mindenki hozzon magával még egy embert!"), vagy a régi pártelitet kiszolgálók magas közjogi méltóságba juthatnak egy kis másolással, legyen az dolgozat vagy viselkedésminta, vagy szóhasználat.
Gondolkodj ! Tényleg olyan országban akarsz élni, ahol negyvenévenként van egy-egy vezető-elit csere, lehetőleg úgy, hogy "családban marad", vagy inkább olyanban, ahol tisztességesen és az alkalmasság alapján működik az előrejutás szamárlétrája ?
Én a Te csatádat nem fogom megvívni. Az enyém régen elveszett. De láttam eleget, és el tudom mondani. Valaki mondta: élni annyi, mint megismerni és elmondani. Jó mondás. Hogy megfogadod-e (vagy egyáltalán elolvasod-e, amit írok), a Te dolgod.
Innentől a Te életedről és utódaid életéről van szó!
Végül egy idézet, csak tiszta forrásból (érdekes módon ez a beszéd a neten nem lelhető fel):
Bölcs vezérünk, amikor már (jelentős mértékű eufemizmussas úgy mondanám, hogy) nem albérletben lakott, kevesebb szépítéssel úgy, hogy mikor már jól megszedte magát, tartott egy szép nagy szónoklatot. Rengetegen voltak, többségében olyanok, akiket (szintén megszépítő szavakat használva) "a rendszerváltás károsultjainak" szoktak mondani. Más szavakkal: a gazdasági és politikai hatalomból kiszorult, kiszorított többségnek. Hidd el majdnem szó szerint írom, amit mondott, mert belém éget ez a gyalázatos pár mondat:
Ezt mondta a sok nincstelennek:
"Mostantól más világ lesz. Mostantól olyan világ lesz, hogy ami az enyém, az az enyém és az én gyerekeimé lesz, ami meg a tiéd, az a tiéd és a te gyerekeidé lesz. Mostantól ilyen világ lesz."
És a sok nincstelen itta, lelkesen megtapsolta de nem értette a szavait ! De te, akinek ezt írom, akkor még fiatalkorú voltál, Te nem érthetted. Talán most már igen.
Mint tudjuk, bölcs vezérünk sosem hazudik. Legalábbis ebben az egyben nem. Ebben biztosan betartja a szavát. Ez a világ elkezdődött és javában alakul.
Ha csak nem teszel valamit ellene....
