Talán emlékszel, hogy megörültem, amikor hosszú évek után újra megjelentek a politikai viccek. A magyar már csak olyan, hogy a tehetetlenségét viccbe fojtja. Aztán már lassan-lassan potyogtak a viccmorzsák, karikatúrák.
Az utóbbi időben sok viccet kapok. Ennek örülök. De talán az ennyire durvákat el kellene kerülni:
Hosszú sor kígyózik az M7-esen egy nyári délután.
Az autók között egy fiatalember jön-megy és minden lehúzott ablakon beszól.
- Tisztelt Uram, terroristák elrabolták Orbán Viktort és tízmillió dollárt kérnek érte, különben leöntik benzinnel, felgyújtják és mindezt egyenes adásban közvetítik.
- Persze, persze. És mennyit adtak az előttem állók?
- Hát ... ki ennyit, ki annyit, ön előtt a suzukis például két litert!
Ha tavaly nem rá szavaztál, akkor remélem vagy annyira demokrata, hogy a 2/3 akaratát elfogadd!
Ha viszont rá szavaztál, vagy nem mentél szavazni, akkor fogj vissza egy kicsit! Mi is miattad szívunk!
Megértem én, hogy csalódtál az elmúlt egy évben. Megértem a "nem ilyen lovat akartam" érzésedet, de amikor O.V. személyes népszerűségének eddigi mélypontján még mindíg a népszerűségi lista élén tud lenni, akkor talán ebben te is hibás lehetsz. "Nem is kicsit, nagyon!" - hogy egy másik klasszikust idézzek.
Legalább is 2/3 arányban.
